"Ó, értem már. Ne aggódj. Az én iskolámban akkor jársz órákra, amikor csak akarsz, és akkor mész el, amikor kedved tartja; ez egyáltalán nem probléma" – mondta Cyrus vidáman.

Amíg hajlandó volt eljönni, ő bármibe beleegyezett.

Vesperát meghatotta a dolog. Néha valóban úgy érezte, Cyrus úgy bánik vele, mintha a saját unokája lenne.

Cyrus egészen a kapuig kísérte. Vespera búcsút intett, és beszállt