Kaelen egy pillanatra lefagyott. Fogalma sem volt, miért csúsztak ki épp az imént ezek a szavak a száján.

És minél többet gondolt rá, annál kevésbé tudta elhinni ő maga is.

Halvány, incselkedő mosollyal Kaelen vontatottan megszólalt: – Nem kell annyira kishitűnek lenned, Vespera.

– Nem vagyok az – vonta fel a szemöldökét Vespera, önbizalma éles és megalkuvást nem tűrő volt. – Tudom, hogy kivételes