Dante kissé ráncolta a homlokát, és kérdő pillantást vetett Vesperára.

– Szia, Dante – mondta Vespera udvarias mosollyal, majd megfordult és elsétált.

Nem volt szüksége rá, hogy Dante kikísérje, és ez nem Kaelen miatt volt. Csak épp nem volt kedve magyarázkodni.

Kaelen eközben kissé elégedettnek tűnt magával, és a körülötte lévő feszültség is látszólag feloldódott.

– Dante, add át üdvözletem Cyrus