– Hé... – Vespera fészkelődött, de hiába. Csak megadóan sóhajtani tudott. – Tegyél le. Tudok én menni a saját lábamon is.

Csak a nagyapja miatt aggódott, nem mintha valóban elhanyagolná az egészségét.

Kaelen megtorpant, és lenézett rá. – Akkor legalább eszel valamit?

– Igen – forgatta rá a szemét Vespera. „Mikor mondtam, hogy nem fogok enni?” – füstölgött magában.

– És mi lesz a pihenéssel? – firt