Varkas szavai hallatán Yvaine szemei elvörösödtek.

Soha nem tudta az igazi vezetéknevét. Az árvaház igazgatója azt mondta, a kapu előtt hagyták; a „Sunder” csak az igazgató neve volt. Számára a nevek üresek voltak. De Varkas ígérete, az elismerése olyan melegséggel töltötte el, amilyet még sosem érzett – mintha végre családja lenne.

„Mr. Grivas…”

„Hívj bátyádnak” – vágott közbe a férfi mosolyogva.