Minden sivár volt. Szinte ugyanaz volt, mint amikor Rania evett: semminek nem érezte az ízét, most pedig már semmit sem érzett.

Hatalmas űr tátongott a mellkasában.

Semmit sem érzett, aztán hirtelen mindent egyszerre. Létezésének paradoxona fojtogatta. Nem tudta, mit érezzen, vagy mit tegyen. Semmire nem vágyott jobban, mint hogy mindez véget érjen.

Egyik pillanatban aludni akart, a következőben ú