Rania elégedetten mosolygott, amikor egy harcos odament hozzá, hogy megköszönje gyors segítségét. Nélküle ugyanis elveszítette volna a farkasszellemét, és harcosi napjai biztosan véget értek volna.

Mivel még mindig nem tudott beszélni, Rania bólintott neki, jelezve, örül, hogy jól van.

Az emberek kezdték másként látni őt. Már nem tűnt olyan tehetetlennek és reményvesztettnek, mint amilyennek gondo