Jessamine eljutott a csúcsra, érezte, ahogy elönti a kéj, de ez nem tartott sokáig, mert a szomorúság újra átvette felette a hatalmat, és megint sírni kezdett.

Killian lecsókolta a könnyeit. „Ne sírj. Együtt szembenézünk vele, rendben?” Killian kisiklott belőle, mire a lány összerezzent, de a férfi szorosan a karjaiba zárta. Simogatta a hátát, csókolgatta a homlokát, mindent megtett, hogy megnyugt