Maximus lágy hangon válaszolt a kérdésére. „Téged látlak és magamat, ahogy boldogok vagyunk együtt.” Megcsókolta a nyakát, miközben a dombtetőről a naplementét nézték.

Gyönyörű látvány volt, és Maximus megnyugodott. Békében volt önmagával, és a társával a karjaiban semmi mást nem kívánt. Rania volt minden, amit akart. Ő volt az épelméjűségének egyetlen záloga.

A körülötte lévők már másképp látták