– Ó, Lucianis… – Rania nagyon sajnálta a harcost. El sem akarta képzelni, mennyire lesújtó lehetett számára a tudat, hogy az édesanyja nem élte túl, és hogy mi történhetett vele. – Őszintén sajnálom.

Lucianis megrázta a fejét. – Ne sajnálja, Királynőm. Jól vagyok. – Lucianis durván letörölte az arcát, és visszanyerte nyugodt testtartását, de Rania biztos volt benne, hogy legbelül vihar dúl benne.