SERAPHINA NÉZŐPONTJA

Otthon a lakásom csendje szinte nyomasztóan hat. Próbálom elterelni a figyelmemet hétköznapi teendőkkel, de Tony arca folyton beférkőzik a gondolataimba. Az emléke, ahogy az arcomat simogatta, velem marad, olyan érzelmeket kavarva fel, amikre nem számítottam.

Azon kapom magam, hogy újra és újra lejátszom a piros lámpánál váltott rövid párbeszédünket. Szavai a levegőben függene