SERAPHINA SZEMSZÖGE

A csend a szobában szinte fojtogató. Ahogy ott fekszem a kórházi ágyon, a fájdalom a fejemben könyörtelen ritmusban lüktet, minden dobbanás egy emlékeztető valamire, amit nem tudok megragadni. A gondolataim szétszórtak, összefüggéstelenek, mint egy kirakós darabjai, amik nem akarnak összeilleni. Nem tudom, mióta vagyok itt, vagy miért kerültem ebbe a kórházba, de látni Alistair