PATREA.

„Adora?” – kérdeztem, miközben a könnyek végre végigcsordultak az arcomon, pont abban a pillanatban, amikor az alak a fényre lépett, feltárva a lányt, akit annyira vágytam látni.

Még mindig ugyanúgy nézett ki, mint amikor utoljára láttam, és a szemében bujkáló könnyek ellenére boldogabbnak tűnt.

„Meghaltam? Miért látlak téged? Hol vagyunk?” – kérdeztem.

„A birodalmak között vagyunk, Mama.”