Miután véget ért az „audienciám” az apámmal, a parancsának megfelelően egy vendégszobába hurcoltak. A szoba kétszer akkora volt, mint a lakás, ahol két évig éltem. Volt benne egy ágy, egy szekrény és egy fésülködőasztal tükörrel. Kétségtelenül ez a „börtön” volt a legelegánsabb hely, ahol valaha is megszálltam azóta, hogy az árvaházba dobtak.

Az órák csak teltek, és én egyre nyugtalanabb lettem.