Bizonytalan mosoly jelent meg az arcomon. Valthazar büszkének tűnt, de magabiztos álarca mögött dühöt éreztem, bár nem voltam biztos benne, miért lenne dühös. Gyengéden megsimogattam az arcát, megpróbálva elhessegetni a sötétség árnyait a tekintetéből.

„Ezentúl »Felségnek« kell szólítanom?” – nevettem fel halkan.

„Talán bizonyos nagyon formális alkalmakkor. Meg is hajolhatsz előttem” – kuncogott b