Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Mozdulatlanul ültem az ágyon, a gondolatok csak örvénylettek a fejemben. Úgy kényszerítettem a levegőt a tüdőmbe, mintha egy vékony szívószálon keresztül kellene átpréselnem. Az elégtelen oxigénszinttől elszédültem.
„Ez nem lehet igaz. A gyerek nem az övé.” Ez a két mondat ismétlődött megállás nélkül az elmémben, óvva a szívemet attól, hogy darabokra törjön.
A mantrám lassan hatni kezdett, megnyug