Elara szemszöge

Nem kaptam levegőt. A lábaim elgyengültek. Majdnem lecsúsztam az ajtó mentén, de gyorsan megragadtam a kilincset, hogy megtartsam magam.

– Ne… – mondtam zihálva. – Én nem vagyok…

– Könnyűvérű nő. Igen, tudom – kuncogott fel. Nem voltam biztos benne, hogy gúnyolódik-e. – De te voltál az, aki bejött a szobámba, Elara.

– Csak azért jöttem, hogy hozzak neked antibiotikumot – védekeztem