Valerie szemszöge

Végül sikerült bejutnunk a plázába, és ahogy átvágtunk a tömegen, nem értettem, hogyan képes Viktor ilyen rezzenéstelen arcot vágni. A tömeg a nevét kiabálta, minden módon próbálták felhívni magára a figyelmét, de az arca még csak meg sem rándult. Eközben ott voltam én, akit alig vett észre bárki is, és azon küzdöttem, hogy ne rohanjak egyenesen a kijárathoz, hátrahagyva őt.

Séta