Valerie szemszöge

Sírt.

Viktor a karjaimban sírt, kezei szorosan körém fonódtak, olyan közel húzva magához, mintha attól félne, darabokra török, ha valaha elenged. És talán én is összetörtem, ott állva, kalapáló szívvel, szaggatottan és nehezen véve a levegőt, miközben szavai újra és újra visszhangoztak a fejemben:

„Te vagy az, Leona.”

Ez... ez azt jelentette, hogy végre hitt nekem? Hogy valóban t