Viktor szemszöge

Békésen aludt.

A feje a mellkasomon nyugodott, karjai a derekam köré fonódtak, miközben hozzám bújt; arcán boldog mosoly terült el. Figyeltem őt, saját ajkaim is lágy mosolyra húzódtak, kezemmel pedig gyengéden simogattam a haját. A szobában csend honolt, de ez nem az a kongó üresség volt, amit a halála után éreztem. Nem, ez más volt.

Békesség volt. Valerie lassú, egyenletes légzé