ELARA

Kinyitottam a szemem; a teremben csend honolt.

A zihálásom zaja töltötte be a levegőt, a testem remegett és rángatózott. Aztán a szemem hozzászokott a sötét szobához, és megláttam a társaim döbbent arcát. Valaki megérintette a nyakamon lévő gallért, én pedig ijedtemben összerezzentem.

Amikor felnéztem, láttam, hogy Caleb az. – Minden rendben. Én vagyok az – mondta, de nem tűnt túl boldognak.