150. fejezet: Lesz, ami lesz.

ELARA

A táskámban kotorászva előhúztam a medálomat, rámosolyogtam, majd felálltam. Aztán először Rowanhez léptem.

– Szia, Rowan – mondtam, nevetségesen érezve magam, amiért a levegőhöz beszélek. – Én vagyok az, Elara. – Bólintottam, lenézve a medálra. – …és csak azt akarom mondani… hogy sajnálom.

Abban a pillanatban, ahogy ezek a szavak elhagyták a számat, könnyekben