A felismerés úgy csap le rám, mint a villám. Hirtelen minden olyan világosnak tűnik. Killian felé fordulok, érezve a késztetést, hogy segítsek eloszlatni a félreértésünket.

– Nem hiszem, hogy ellustultak volna, Killian – mondom halkan. Killian csapattársai felé mutatok. – Idegesek.

Killian rám pislog. Követi a tekintetemet. – Így gondolod?

Határozottan bólintok. – Gondolj bele – mielőtt csatlakozt