**Maddox és Evander szemszöge**

A vacsora nem érhetett volna hamarabb véget. Már fél kilenc volt, mindenki a desszerttel végzett, én pedig az ajtót figyeltem, ahol a párunk távozott alig pár perce, alig bírva a kísértést, hogy utánaeredjek.

„A fenébe is” – morogtam. Nem tetszett, hogy még nem tért vissza, miután engedélyt kért az Alfától a távozásra.

„A pár bajban van, a párnak szüksége van ránk”