**Aura szemszöge**

– Csak nyugodtan, szerelmem – duruzsolja Evander, és Maddoxszal együtt mindketten megnyugtatóan rám teszik a kezüket.

Sóhajtok egyet, lehunyom a szemem, mielőtt összeszedném a bátorságomat a beszédhez. – Minden akkor kezdődött, amikor még kislány voltam. Kilenc éves voltam, és imádtam a szüleimmel tölteni az időt – kezdem halkan, szomorú mosollyal az arcomon.

– A szüleim, Ryker