**Aura szemszöge**

„Aura” – suttogja egy hang halkan, miközben a testem a tudatosság és az öntudatlanság határán lebeg. Mindenem fáj, ahogy az elmém próbál visszaemlékezni a házban történtekre. Bár farkasalakban voltam, a testem alapos verést kapott. Megharaptak, átdobtak a házon, mindenbe beleütköztem, ami csak bent volt; csodálkozom, hogy egyetlen csontom sem tört el.

„Aura” – szólít újra a hang