Kaelen szemszöge

A parkoló közepén jártunk, amikor Vivienne hirtelen megállt, és a karomba markolt, sokkal erősebben, mint vártam volna. Felé fordultam, a szemöldökömet értetlenül ráncolva. A délutáni levegőt nyugtalan csend ülte meg, a főút autóinak távoli zaja alig hallatszott.

„Kaelen” – mondta szokatlanul feszült hangon, a szemével pedig az épületet pásztázta, amit éppen elhagytunk. „Nincs jó