Elora szemszöge

Másnap az iskolában a legrosszabbra készültem. Felkészültem a suttogásokra, a mutogatásra, a folyosókon zajló halk beszélgetésekre, ahol a nevem úgy csúszik ki az ajkukon, mint egy robbanásra váró botrány. De amikor beléptem az épületbe, nem történt semmi.

Semmi pletyka. Semmi sokatmondó pillantás. Semmi tenyér mögé rejtett nevetés. Olyan volt, mintha a tegnap meg sem történt volna