Kaelen szemszöge

Összenéztünk Killiannel; az arcán az én nyugtalanságom tükröződött, ahogy beljebb nyomultunk a folyosón. A levegő sűrű volt, fojtogató, a pusztulás összetéveszthetetlen bűzét árasztotta.

Lépteim felverték a port a padlóról, amelyet kosz és törmelék szemcsés rétege borított. Nem jártam ebben a házban, amikor Elora még itt volt, de egyvalamit meg tudtam állapítani: ő volt ennek a há