Morgana pont ott állt, keresztbe font karokkal, összeszorított ajkakkal; a pillantása úgy hasított belém, mint egy penge. A hangja mély volt, méreggel átitatott.

– Bármennyire is próbálkozol, Elora, sosem leszel olyan, mint Vivienne.

Egy pillanatig túl döbbent voltam ahhoz, hogy megszólaljak. Szavainak súlya belém csapódott, és a szívem kihagyott egy ütemet.

– Nem akarok olyan lenni, mint Vivienne