Elora szemszöge

A levegő nehéz volt a vas szagától, a pillanat súlya pedig láthatatlan erőként nehezedett rám. Mozdulatlanul, mintha megfagytam volna, figyeltem, ahogy Hestia a falon lévő kar felé nyúl; ujjai olyan áhítattal fonódtak köré, amilyet csak egy szent ereklyének tartogat az ember. A lélegzetem is elakadt, amikor meghúzta, és a mennyezet válaszul megnyikordult, kettéválva, hogy beillessz