Elora szemszöge

Rápillantottam Kaelenre, ahogy kiléptünk a hűvös éjszakai levegőre, a Holdbástya csendje elmaradt mögöttünk. Egy darabig egyikünk sem szólt, csak a lépteink zaja hallatszott a kavicsos úton. A mellkasom feszült, végül megtörtem a csendet.

– Kaelen – mondtam halkan, a szemem sarkából rá nézve. – A minapi éjszakával kapcsolatban... Nem akartam, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok. Nem