Elora szemszöge

– Xander… – a hangom kicsúszott, még mielőtt tudtam volna, hogy megformálódott. Minden mozdulatlan volt, mintha még a levegő is visszatartaná a lélegzetét. Megállt a kántálás közepén, ajkai abba a kísérteties félmosolyba húzódtak, ahogy felém fordította a fejét.

– Mit is mondtál az imént? – A hangja éles volt és veszélyes, mint egy torokhoz szorított kés.

Előreléptem, a szívem dübö