Sloane és Elara

Sloane

– Sloane, drágám, kérlek…

– Ne „drágám”-ozz nekem! – Sloane az ablakhoz vágta a díszes vázát, elégedetten nézve, ahogy mind a váza, mind az ablaküveg szilánkokra törik. – Megígértétek, hogy Kael az enyém lesz! Megesküdtetek, hogy elintézitek!

Julian belépett a szobába, kezét megadóan feltartva. – Szívem, még dolgozunk rajta. Az ilyesmihez idő kell…

– Idő? – Sloane hangja éle