Elara

A gyémánt nyaklánc elismerem, gyönyörű volt. Finoman lógott Kaelen kezében, az apró kövek megtörték a fényt, és szivárványokat szórtak a páncélterem falaira.

De soha nem pótolhatta Liora medálját. Semmi sem pótolhatta.

Mégis, maga a gesztus megható volt. Kaelen a dédnagyanyja nyakláncát próbálta nekem adni, hogy kárpótoljon azért, ami Liora örökségével történt.

– Nem muszáj – mondtam halkan.