Elara

Amikor Kaelennel együtt visszasétáltunk a bálterembe, felkészültem a bámuló tekintetekre és a suttogásra. De a legtöbben már túl mélyen néztek a pezsgőspohár fenekére ahhoz, hogy érdekelje őket, merre jártunk.

Kaelen felém fordult, ahogy beléptünk a terembe. „Ha inkább hazamennél...”

„Nem. Maradnunk kell.” Sikerült elmosolyodnom; még mindig zaklatott voltam a történtek miatt, de nem akartam