Kaelen

Elara halott volt.

Egy héttel ezelőtt, vajúdás közben ment el, és még mindig nem tűnt valóságosnak. Nem volt az, amikor a halottkém elvitte, nem volt az, amikor a temetkezési vállalkozó arra kért, válasszak koporsót, és még most sem az, amikor a teste lent feküdt felravatalozva.

Nem lehetett halott. Megtagadtam a hitet benne. Esküdni mertem volna rá, hogy a pár-kötelékünk valahogy nem szaka