Elara

„Emlékezz” – mondta Liora, miközben mellettem állt a poros tükör előtt –, „mindig szólítsd ’Alphának’, és mindig pukedlizz, amikor belépsz a szobába, ahol ő van, vagy amikor elhagyod azt. Ó, és ne nézz túl hosszan a szemébe.”

Összeszorítottam a számat, és ide-oda fordultam, hogy szemügyre vegyem a visszafogott kék ruhát, amit Liora adott kölcsön mára. Tökéletesen illett az új testemre, bár m