Elara szemszöge

Azon az éjszakán már másodszor suhant át a hűvös szél a bundámon. De ezúttal nem szolgált gyógyírként megviselt idegeimre.

Ezúttal marta a szememet, az ajkamat. Azt a hidegséget visszhangozta, amit a szívemben éreztem, miután elmenekültem Kaelen elől, zavarodottságban és haragban hagyva őt abban a kórházi szobában.

Csak imádkozni tudtam, hogy ne kövessen minket. Hogy nyerjünk éppen