Elara szemszöge

A nap másnap reggel is felkelt, ahogy mindig; még ha az életem úgy is tűnt, mintha csikorgó vészfékezéssel megállt volna, a föld nem szűnt meg forogni, így egy újabb napra ébredtem.

Lachlan még az ébresztőm előtt felkeltett, halkan nyöszörögve a bölcsőjében. Ásítva kikásmálódtam az ágyból, odacsoszogtam hozzá, a karjaimba kaptam, és nekiláttam a szokásos rutinunknak.

Épphogy befeje