Kaelen szemszöge

Úgy éreztem magam, mint egy ketrecbe zárt állat.

Már vagy ezerszer fel-alá járkálhattam a cellámban. A lábaim újra és újra ugyanazt az utat járták be, míg meg nem esküdtem volna, hogy már egy tökéletes vonalat koptattam a betonba.

Mennyi idő telt el? Egy nap? Kettő? Úgy tűnt, mintha egy örökkévalóság óta lent lennék. Az idő múlását csupán az jelezte, hogy megkaptam a reggelimet, a