Kaelen szemszöge

Egy pillanatra sem vettem le a szemem Elara arcáról. Órákig ülhettem mellette, csak figyeltem őt. Váram, hogy felébredjen. De nem tette.

– Még mennyi idő? – kérdeztem.

Tonio az órájára pillantott. – Még egy óra. Talán kettő.

– És rendben lesz, amikor felébred? – kérdeztem.

– Ez a terv.

Összehúzott szemöldökkel néztem át Antonra, aki egész idő alatt hallgatott. A vezérlőpultnál áll