*Elora*

„Varis, tudom, mire gondolsz.”

Sötét szemei az enyémbe villantak, hidegek és kifürkészhetetlenek voltak. „Fogalmad sincs róla, mire gondolok.”

„Kérlek, hallgass meg.”

„Mit, Elora?” – csattant fel. „Mit?”

Kinyitottam a számat, de nem jött ki rajta szó. Nem tudtam, mit mondhatnék még.

Halkan káromkodott, és elfordult, a hajába túrt, miközben a válla a nehéz légzéstől rázkódott.

„Varis.” Megb