*Elora*

Nem tudtam, mennyi ideig ültem ott a hűvös kőfalnak dőlve, a blúzom még mindig kissé gyűrött volt, a légzésem pedig nem akart lassulni. A folyosó csendes volt, abba az esti nyugalomba burkolózott, ami úgy telepedett az akadémiára, mint egy takaró, mielőtt a világ aludni tér.

De bennem?

Nem volt nyugalom. Nem volt béke. Csak káosz.

Az ujjaim haszontalanul lebegtek az ajkaim előtt, amik még