*Kaelen*

A légzésének halk hangjára ébredtem.

Egyenletes. Nyugodt. Békés.

Napok óta először Elora remegés nélkül aludt, anélkül, hogy felkiáltott volna, vagy a teste belülről emésztette volna fel önmagát. A keze még mindig az enyémbe simult, kicsi volt és meleg, és egész éjjel nem engedtem el. Nem is terveztem.

A szék nyikorgott alattam, ahogy kicsit fészkelődtem. A hátam fájt a görnyedt alvástól,