*Elora*

Csendre ébredtem.

Nem békére. Nem nyugalomra. Csak arra a fajta csendre, ami olyan érzés, mintha valamit tisztára súroltak volna. A kő alattam még forró volt, még mindig halványan lüktetett, de a lángok kialudtak. Nincs spirál. Nincs ének. Nincs végtagjaimon átkígyózó hatalom, mint egy minden lélegzetvétellel szoruló póráz.

Csak én.

És a hamu.

Lassan feltoltam magam, a karom remegett minda