Elora

A hegyen kívüli levegőnek más íze volt.

Nem a győzelemé. Nem a békéé. Csak… hígabb volt. Mintha valami szentet lélegzett volna ki a hegy, csendet és kapkodó levegővételt hagyva maga után. A föld alattunk még meleg volt, mint egy ősi lény utolsó, elcsendesülő szívverése. Füst szivárgott a hegy réseiből, halványan és iránytalanul, eloszladozva a reggeli égbolton.

Az Éter-kapu megszűnt létezni.