*Elora*

A láng a kezében táncolt – állhatatosan, türelmesen, félelmetes nyugalommal.

A mögötte lévő tükör most már fényesebben lüktetett, nem a testem vagy a gondolataim tükörképe volt, hanem valami egészen más. Egy kapu. Egy nyílás. Egy figyelmeztetés.

Lángoló énem alig néhány hüvelykre állt tőlem, arckifejezése változatlan maradt, mintha már tudná, mit fogok választani. Hangja füstként lebegett