*Elora*

Már nem tudtam megmondani, hol érek véget én, és hol kezdődik ő.

A gondolataimat nem éreztem a sajátomnak – nem teljesen. Úgy visszhangoztak a fejemben, mint távoli hangok egy szobában, amit már nem én irányítok. Az emlékeim szertefoszlottak, amint utánuk nyúltam; sikamlósak és bizonytalanok voltak, mint a pergamenre folyó nedves tinta. Valahányszor megragadtam egyet, Eirlys hangja csúszot