*Elora*

A kötelék hamarabb megmozdult, mint én.

Nem rántás volt. Nem suttogás.

Egy mély, lüktető hívás – mint a vér zsongása a földben alattam.

Felültem a fekhelyemen, a hideg már marta a bőrömet. Az előző éjszakai tűz már csak parázslott, a többiek még aludtak, szerteszét a kör körül. De én nem tudtam pihenni. Nem akkor, amikor a mellkasom úgy vibrált, mintha belülről kifelé remegne.

Csendben fel